Réges-régi vágyam, hogy végigmenjünk a "nagy vízkörön". Ez Magyarország leghosszabb összefüggő "hajózható" útja. Hajó alatt itt kajakra/kenura, esetleg sup-ra gondolok. Persze a természetvédelmi törvények tovább bonyolítják majd a dolgot, de foglalkozzunk a holnap problémájával holnap...
Tehát az útvonal ez lenne: Rába - Duna - Sió - Balaton - Zala. Persze egyszerre irreális, de szakaszokra bontva megvalósíthatónak remélem.
Mikor elkezdtem az első alkalmat megtervezni, arra gondoltam, hogy ha már lúd, akkor kezdjünk mindjárt a Rába forrásától a kört. Persze ott még nem hajózható a víz, úgyhogy az elején gyalog/ biciklivel. A kék túránkhoz hasonlóan (itt) minden érdemlegeset megnézve és kipróbálva.
Most, az első alkalommal a Rába forrását és a Nagy Rába-szurdokot akartam elsősorban látni. Két társam jött az útra, mindketten kéktúrás társak is (Anna, akivel 1000 éve túratársak vagyunk, s akire bizton számíthatok, akkor is, ha vadabb ötleteink akadnak, valamint Gábor, Anna férje, akiben egy figyelmes, kedves zenész-srácot ismerhettem meg). Ők ketten Magyarországról jöttek autóval, míg én Mariazellből busszal és vonattal. A találkozási pontot Grazba beszéltük meg. Én azért jöttem Mariazell felől, mert előzőleg megkezdtem a Mária-utat is, amiről itt mesélek.
Mariazelltől Kapfenbergig a busz gyönyörű tájakon haladt keresztül. Kapfenbergben kellett átszállnom vonatra. Az állomáson se kasszát, se automatát nem találtam, így kicsit aggódtam, mikor tudatosult, hogy RealJet-re fogok felszállni; egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ott is lehet venni a kallertől jegyet. De... lehetett. A RJ egyébként Prága felől jött - cseh RealJet-en még nem utaztam korábban.
A táj a buszról
Az elmúlt napokban az volt az előnyöm, hogy nem kellett alkalmazkodnom senkihez, most azonban rettenetesen vártam már, hogy legyen társaságom, legyen kivel megosztanom az élményeket.
Grazban először is találkoztam egy ott élő barátnőmmel, így az idő nagy részét (míg ő ráért) vele múlattuk, míg a Magyarországról érkező túratársaimat vártam. Aztán egyedül vártam tovább és beszereztem két új pólót, mert a hűvösre, ami a hegyen volt, fel voltam készülve, de a melegre - ami itt "lent", Grazban fogadott - nem annyira.
Este végre megérkeztek és egy rövid kávés-sörös-sütis pihenő után elindultunk Grazból Passailba.
Grazi csapategyesítés
Az út elég izgalmas volt: hajtűkanyaros szerpentinen haladtunk fel a hegyre, s két oldalon hol sötét fenyőerdők magaslottak (sötét este volt már), hol ijesztő távolságban pislákoltak alattunk egy-egy falu fényei. Felvételt nem csináltam, helyette inkább izgultam a kocsi hátsó ülésén.
Épségben megérkezve elfoglaltuk kedves szállásunkat, ami a Rába forrásához lehető legközelebbi szálláshely volt; a Frühstückpension Zanschbach. Egy egyágyas szoba volt foglalva nekem és egy kétágyas Annáéknak a kutyussal. Merthogy Szofi is jött velük.
Kényelmes, széles ágyam az egyszemélyes szobában. Háttérben az ajtó, ami a túratársaimmal közös erkélyre nyílott. Még egy szép fürdőszobát tartalmazott a szoba - kellemes, tiszta, egyszerű volt.
A Szofinak előkészített hely (azt hiszem, mondhatjuk, hogy itt "emberszámba veszik" a kutyákat is)
Útitársaim még nem nagyon voltak Ausztriában. Ha jól értettem, Gábor csak autópályán átutazóban, Anna pedig csak télen, s akkor is inkább Olaszországban. Észrevehetően kellett a 3-4 nap ahhoz, hogy elkezdjék elhinni nekem, itt nincs mindig minden nyitva.
Este 10 után még vacsorázni akartunk és egyébként baromi szerencsénk volt, mert - döbbenetes - találtunk egy helyet, ami nyitva volt éjfélig. Úgyhogy odamentünk és ott megvacsoráztunk.
Az én vacsorám: csirkeszárnyak
A városka, ahol a szállást találtuk; a Rába forrásához a legközelebbi település. Valójában egy őskor óta létező emberi lakóhely. I. e. 3000-ből találtak egy kőbaltát. A város közelében római korból származó faragott kövek is kerültek elő.
A népvándorlások idején szlávok telepedtek meg a környéken; a teleülés neve is szláv eredetű lehet.
Az 1100-as években a Stubenbergek örökölték meg a térséget, s ekkor bajor telepesek érkeztek.
A városka első írásos említése 1230-as. Mellette állt Passail vára - valószínűleg ennek a romját találtuk meg, de nem tudtuk mi az és le is volt zárva, nem volt látogatható, így onnan nem is nagyon készültek képek.
1328-ban már vásártartási joga volt. 1420-ban kettéosztották a Stubenberg család két ága között.
Az 1800-as évekig nem nagyon növekedett a lakosság.
Az 1848-as bécsi forradalom után megalakult a települési önkormányzat: polgármestert és tanácsot választottak.
A második világháború után Passail a brit megszállási zónába került.
*A Stubenberg család ausztriai nemesi család, 1160 óta dokumentálva. Ősi székhelyük természetesen Stubenberg. A család részt vett a keresztes háborúkban az 1200-as években, harcolt a Habsburg-ház mellett a lázadó II. Ottokár cseh király ellen, ugyanebben a században. Egy századdal később azonban már III. Frigyes császár ellen harcoltak Mátyás király oldalán.
1548-ban csehországi birtokot szereztek, s így a cseh nemességnek is tagjai lettek. Beházasodás útján magyar rokonságra is szert tettek.
*A bécsi forradalom: 1948 március 13-án tört ki. Az elégedetlenséget az előző évi rossz termés fokozta. A francia forradalom híre és Kossuth beszéde lázba hozta a bécsieket is. Nagy szerepük volt az egyetemistáknak, akik sajtószabadságot, tanszabadságot, vallási egyenjogúságot és választójogi reformot követeltek.
Sikerült a bécsieknek elérniük, hogy új kormány álljon fel, Ferdinánd császár alkotmányt adott és ígéretet, hogy januártól megszűntetik a jobbágyságot a Habsburg Birodalomban.
Felhasznált források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Passail#T%C3%B6rt%C3%A9nete
https://en.wikipedia.org/wiki/Stubenberg_family
https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_b%C3%A9csi_forradalom
Megjegyzések
Megjegyzés küldése