2. nap - Nagy Rába-szurdok - 2022.08.03.
Ezen a napon a Nagy Rába-szurdokot jártuk végig: A Rába itt már a Passaili-medencében halad. A felszínt fiatalabb üledékes mészkőtakaró borítja, ebbe vájta szurdokát.
Ez Ausztria leghosszabb szurdoka. 1970 óta természetvédelmi terület, 2006 óta pedig Natura-2000-es terület is. Változatos élővilágot ad, a párás-mohás árnyékos zugoktól a száraz mészkősziklákig. Előfordul a ragadozómadarakon túl a róka, a borz, a zerge és a muflon is. Van még vízirigó (előző nap egyébként szinte biztos, hogy vízirigót láttam, de sajnos csak egy röpke pillanatra. Akkor röppent föl a mederből, mikor a patakhoz léptem, hogy képet csináljak, valójában egy fekete-fehér villanást láttam belőle). Van még itt jégmadár és feketeharkály (előző nap hallottam fekete harkályt is), de a leírás szerint még a szürkegém is előfordul. A sok szitakötőről (kisasszonyszitakötőket láttunk főleg) és lepkéről nem is beszélve. Él még itt havasi cincér és farkaspók is, melynek műveit láttuk a mohában. Továbbá fekete gólya, foltos szalamandra és denevér-fajok.
Növények terén természetesen a fenyők és a bükkfák uralják a vidéket. De rengeteg kis színes virág is él itt - tavasszal különösen szép lehet. Körömvirág, struccpáfrány, encián (tárnics), szellőrózsa, kosbor-félék, primula és mások.
A régióban készítenek sajtot és borokat - ezeket most nem kóstoltuk meg, de talán majd sikerül pótolni.
Mivel a Rába-forrás-túra (előző nap) erősen túlnyúlt a tervezett kereten, ezért az előző délutánra tervezett Nagy Rába-szurdok-túrát kénytelenek voltunk átcsúsztatni erre a napra - az előző napi tapasztalattal a zsebünkben már nem is terveztünk mellé mást.
Reggel csodás, napos időre ébredtünk.
[Anna felvétele]
[Anna fotója]
A szállásunk reggeliző-szobája is nagyon kedvesen, ízlésesen volt kialakítva.
Itt voltak az italok, a gyümölcsök a gabonapehely-féleségek és joghurtok
Itt pedig a tojások, péksütemények, felvágottak, sajtok és sütik
Itt meg éppen fényképezek [Anna fotója]
És mivel ez volt az utolsó itteni reggelink, ilyen cukin kaptuk a tokásokat:
[Anna fotója]
A forrás és a szurdok közti Rába-szakaszt így végülis kihagytuk, vagy ha úgy tetszik, autóval tettük meg.
Megérkeztünk [Anna fotója]
Itt már komoly patak
Belementünk [Anna felvétele]
[Anna fotója]
[Anna fotója]
Anna és én felvételeim vegyesen
A főcsapásról egy helyen át lehetett menni a patakon egy kőfülkéhez, egy palló segítségével [Anna felvételei és az enyémek vegyesen]
[Anna és az én felvételeim vegyesen]
Egy kiöblösödő résznél megpihentünk kicsit, Szofi meg nagyot pancsolt.
[vegyes felvételek]
Egy helyen később észrevettünk egy házromot és gondoltuk, lemegyünk hozzá, az útról letérve. A romtól megláttunk egy függőhidat, így megegyeztünk Annával, hogy természetesen megnézzük azt is, de még visszajövünk a romhoz utána. Azonban a függőhídnál kiderült, hogy egyáltalán nem tértünk le (vagy csak minimálisan), ugyanis pont errefele kellett továbbmennünk. Így a romháznál - ami kiderült, hogy malom volt valamikor - nem csináltunk képeket, mert nem mentünk már vissza. A malomnak volt egy gátja - ez máig megvan, s egész komoly kis gazdaság működött körülötte régen.
A famászó csiga mögött látható a malom-rom egy részlete [Anna fotója]
Valójában nem volt ingatag a híd, csak egy kicsit rezgett alattunk, a "saját felelősséget"meg valószínűleg félreértettem [vegyes felvételek]
Ezt követően egyre inkább felfele vitt az út a hegyoldalba, egyre távolabb a pataktól.
a magasparton
Balga módon kevés vizet vittem magammal. Az előző napokban szinte hozzászoktam a hűvöshöz, ami miatt alig voltam szomjas. Még akkor sem voltam az, amikor előző nap fölértünk a forráshoz. A tegnapról maradt forrásvizet a palackomban nem akartam csapvízzel "felhigítani" reggel, s arra sem gondoltam, hogy még egy másik vizespalackot cipeljek mellé. Most a melegben bezzeg kezdett hiányozni. A forrásvizem elfogyott. Amire viszont számítottam volna, hogy még itt simán lehet inni majd a Rábából, nem jött be. Az előző napi esők miatt nem volt olyan átlátszó-tiszta a vize, mint tavaly, amikor itt jártam. Ugyan merítettem belőle és leszűrtem (vásznon át), de olyan mellékíze volt vagy a palack miatt (amiben előzőleg valami joghurt volt), vagy a vászon miatt, amin átszűrtem, hogy nem lehetett meginni. Annáék kisegítettek egy kicsit, de nekik sem volt már sok. Így különösen nagy öröm ért, mikor megláttuk a feliratot, miszerint a közelben hűtött italokhoz lehet hozzájutni.
Az "életmentő" felirat: "Hűtött italok, 200 m, kövesse a zöld a nyilat"
A nyilak egy magánházhoz vezettek, ahol a házigazdákkal nem, más "idecsalt" turistákkal viszont találkoztunk.
Egy ajtó mögött lehetett megtalálni a jól feltöltött hűtőszekrényt és a becsületkasszát. Mellette pedig kényelmes pihenőhelyet alakítottak ki, szelektív hulladékgyűjtővel.
Balra a kincseket rejtő ajtó, jobbra a pihenőhely
A szelektív gyűjtők
Azért is jó, hogy itt nem egyedül voltam, mert magamtól nem biztos, hogy rájöttem volna, hogy az ajtó mögött vannak az italok és ahogy ismerem magam, képes lettem volna csalódottan és duzzogva továbbmenni. Így azonban együtt megtaláltuk, sőt - mint utóbb észrevettük, még kerti csap is volt, így az is vízhez juthat (becsületvesztés nélkül), akinél épp nincs pénz.
Mire ideértünk, olyan szomjas voltam, hogy a hűtőben a csokikat észre sem vettem, de a luxusban már nem csak egy vizet vettem, hanem egy jó hideg kólát is együltő helyemben lehúztam.
Hűtött italok [Anna felvétele]
Nagyon helyesen döntöttünk, hogy eljöttünk ide, annak ellenére, hogy azt hittük, már egészen közel vagyunk a szurdok végéhez, valójában még egy jó órát mentünk a parkolóig, ami a nagyszurdok végét jelentette.
Azért innen már 'civilizáltabb' utakon jártunk [Anna fotója]
Végül kiértünk terv szerint a Jägerwirthez, ami valaha egy vendégház volt a parkolónál. Itt is jólesett volna fogyasztani valamit (terveztünk is vele), de zárva volt - úgy tűnt, már rég óta. Már előző este hosszú időt töltöttünk azzal, hogy felfedezzünk valamilyen közlekedési lehetőséget, de nem jártunk sikerrel. Az eredeti - autó nélküli - tervünk véghezvitele esetén innen busszal Weizbe mentünk volna. Most azonban vissza kellett jutnunk az autóhoz, amit a szurdok felső végében, Arzbergben hagytunk. Oda viszont semmilyen tömegközlekedés nem megy (annak ellenére, hogy még iskolája is van). Számomra kedves és élményszerű, hogy útitársaim egyáltalán nem aggódós fajták, úgy voltunk vele, hogy megoldjuk, ha eljön az ideje.
Most eljött: Anna még reménykedve nézegette a buszmegálló tábláját és az internetet, mert ahogy én sem tudtam korábban elhinni, hogy nem megy Arzbergbe semmi, ő még most is reménykedett.
A buszmegálló táblájának megnézésén én már túl voltam (minden Grazba megy innen), de a reggel kapott Rába-taxis telefonszám és applikáció mellé út közben találtunk még hármat. A Rába-szurdok tájékoztató tábláinál ugyanis ki voltak rakva prospektusok. Így tehát volt négy telefonszámunk, meg egy németül többé-kevésbé beszélő emberünk, személyemben. Még azt kellett kitalálnunk, hogy hogy is kell beírni a telefonba, kell-e elé a +43, vagy nem és ha nem akkor mi. De végül csak rájöttem és elkezdtem sorra hívni a számokat. A harmadik szám működött! Felvették, elmondtam, mit szeretnék, honnan hová, válaszoltak, hogy kb. 20 percet kell várnunk - s így megnyugodhattunk, hogy nem kell a 10 km-t visszafele is gyalog megtennünk.
A Jägerwirt
Itt érkezik hozzánk a taxi
A sofőr tök kedves volt, azt mondta ugyan, hogy nem tud jól angolul (mivel Anna is, Gábor is angolban erősebb, megkértük őt, hogy úgy beszéljünk), azért egész jól elbeszélgetett velünk. Megtudtuk például, hogy az arzbergi iskolások iskolabusszal jutnak el az arzbergi iskolába, illetve onnan haza. Ez azt mutatja, hogy a környéken még Arzbergnél is kisebb települések, tanyák vannak és afféle hegyvidéki romantikában élnek ott.
A taxiból már lefele néztünk a Nagy Rába-szurdokra
Visszaérve a saját autónkhoz elindultunk az új megállónk, Weiz felé, ahol az ezéjjeli szállásunk várt.
Ekkor ismét átvezetett utunk a Weizklammon és most sikerült megörökíteni is.
A szurdok előtt éppen megnyitottam egy e-mail, ami erősen felbosszantott. Hogy pontosan mi hangzott el, azt fedje homály... vagy inkább zene [Anna felvétele]
Még világosban megtaláltuk a hotelt.
Ilyen kedves kis kutyaitató volt a bejárat előtt
Meg ilyen cuki babaház a kicsiknek
Meg díszítő elemként ilyen régi tárgyak
Ilyen volt a szobánk (itt egy szobában laktunk)
És a mosdó melletti matrica szerint a csapból forrásvíz érkezett: "friss forrásvíz a weizi hegyvidékről."
Annáék mindjárt el is mentek wellnessezni, szaunázni, amitől nagyon boldogok voltak, én meg lezuhanyoztam, amitől meg én voltam nagyon boldog.
Késő este talpunk alá vettük a várost, hátha találunk még helyet, ami nyitva van. De megint túl későn indultunk, úgyhogy válogatni már nem tudtunk. Találtunk Weiz "bulinegyedében" egy kávézót, ami még nyitva volt. Itt tudtunk pizzát, toastot, meg sütit enni és rumot inni. A rum és a fáradtság keveréke hatásos volt, mert a kistáskámat a pénztárcámmal együtt ott felejtettem a szék támláján. Az egyik aranyos pincérlány szaladt vele utánunk.
Nem tudjuk, ki ez, de szerintünk bekakilt. Szolidarítottunk [Gábor fotója]
Felhasznált források:
http://www.kerekerdo.org/html/a_raba-mente_termeszeti_erteke.html
https://raabklamm.at/weitere-ausflugsziele/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése